1.
Arass rózsám, arass,
megadom a garast.
Ha én meg nem adom,
megadja galambom.
Arattam, arattam,
kévét is kötöttem,
Galambom tarlóján
meg is betegedtem.
Csak azt szánom-bánom,
Tőled el kell válnom.
Sok utánad való
Járásom sajnálom.
Csizmám elszaggattam,
Patkóm elkoptattam,
Mégis, édes rózsám,
Tőled elmaradtam. |
2.
Sokat arattam a nyáron,
Keveset háltam az ágyon.
Hol erdőbe, hol mezőbe,
Hol a tarló közepébe.
A csanádi nádas berek,
Ejnye, de sok búzát termett.
Kitermette téli adósságom,
Vígan élem a világom.
Búza, búza, búzavirág,
Rólam beszél egész világ.
Egész világ mindig rólam beszél,
De azt mind elfújja a szél. |
3.
Megérett a búza, megcsillan a kasza.
A jó Isten adta, mi meg hordjuk haza.
Gyere rózsám, mellettem van a te helyed,
Szüret után úgyis bekötöm a fejed.
Megfenem a kaszám, sűrű rendet vágjon,
A marokszedésnél vigyázz, meg ne vágjon.
Majd vigyáz rám a szeretőm erős karja,
Hogyha a babáját ölelni akarja.
|
4.
A pilisi tiszta búza,
Kihajlott az országútra.
Még a fejét ki sem hányta,
Páros galamb mind elvágta.
Ha én aztat befoghatnám,
Tiszta búzával tartanám.
Tiszta búzával tartanám,
Gyöngyharmattal itatgatnám.
Erdő, erdő, de kerek vagy,
Kisangyalom, de messze vagy.
Ha az erdőt kivághatnám,
Kisangyalom megláthatnám.
|
5.
Búza, búza, de szép tábla búza,
Közepében két szál tearózsa,
Széle fehér, a közepe sárga,
Adj egy csókot babám utoljára.
Búza, búza, de szép tábla búza,
Kihajlik a kispiaci útra,
Göndörhajú legények aratják,
Babájukkal keresztbe is rakják.
Árpa, árpa, de rövid a szára.
Közepében áll egy rezgő nyárfa.
Rezgő nyárfa válik a levelétől,
Én is válok a régi szeretőmtől.
|
6.
Sej, haj, lemegyek az Alföldre kaszálni,
Ott fogok én sűrű rendet vágni.
Sűrű rendnek gyöngyharmat az alja,
Sej, haj, gyönge a babám, karja nem bírja.
Sej, haj, lemegyek az Alföldre csikósnak,
Szilaj csikót választok magamnak.
Szilaj csikó, réz a zabolája,
Sej, haj, tiéd leszek babám, nem sokára. |